Nagykorú lett köztársaságunk. Köztársaságunk, amely születési rendelenességeket hordoz, és amely azokat soha nem növi ki. A demokratikus ellenzék által lerakott alapokat már az első szabadon választott kormány felülírta, az SZDSZ és a FIDESZ pedig gyorsan lezülöttek. Médiánk hasonló állapotban.
18 évvel 1989. október 23. után még mindig ugyanazok az emberek irányítanak minket, akik annakelőtte. Gyurcsány, Medgyessy, Horn. De nem csak ők: minden szinten megvannak ugyanazok. Csakhogy közben sikerült a privatizáción és a kapitalizmus egyéb szépségein jól meggazdagodniuk, ami garantálja politikai szerepüket.
De közben sikerült elvesztenünk a demokratikus ellenzék illuzióját is. Az SZDSZ halott, Kóka János vezeti, akinek semmi köze az alapítók szellemiségéhez. A FIDESZ nacionálszociálpopulista mocsokká vedlett, és sajnos Wittner Mária és hasonló emberek révén a szélsőjobb sem áll tőlük távol. Mindenkinek gratulálok.
A nemzetnek 18 év alatt nem sikerült még egy alapvető konszenzusra sem eljutnia történelmlről: belenyugodnia Trianonba, kielemezni és elvetni a Horthy-rendszert, kimondani az igazságokat 56-ról, kielemezni és elvetni a Kádár-rendszert. Nagyon úgy tűnik nem is fog sikerülni.
A magyar politikai médiában alig maradt elfogadható és olvasható sajtótermék. Lényegében a Beszélő és a Magyar Narancs olyan, hogy jó szívvel a kezembe veszem őket.
Sok sikert harmadik köztársaság!
október 23, 2007 at 1:34 pm
Nem kell belenyugodni a trianonba, még csak az kéne. helyre kell tenni a dolgokat, megbékélni kell. De belenyugodni? – ezt nem tudom hová tenni. Trianon még csak kilencven sincs, a történelem pedig lassabb ennél. Sokkal.