Október huszonharmadika, ahogy én láttam. Mindenképp pozitívum, hogy idén voltak emberek az utcán. Míg tavaly csak néhányan mertek kimenni az utcára, idén már szerencsére sokan kimerészkedtek. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Október huszonharmadika, ahogy én láttam. Mindenképp pozitívum, hogy idén voltak emberek az utcán. Míg tavaly csak néhányan mertek kimenni az utcára, idén már szerencsére sokan kimerészkedtek. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Október 22-én, a Magyar Gárda tagfelvételének idején, az Andrássy utat az alábbi plakátok szegélyezték. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Mint ahogy Seres László teszi a Beszélő új számában.
Nagykorú lett köztársaságunk. Köztársaságunk, amely születési rendelenességeket hordoz, és amely azokat soha nem növi ki. A demokratikus ellenzék által lerakott alapokat már az első szabadon választott kormány felülírta, az SZDSZ és a FIDESZ pedig gyorsan lezülöttek. Médiánk hasonló állapotban. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Az a párszáz tökfej náci a Hősök terén vagy amikor valakit falopásért agyonlőnek?
Ha az utóbbi ügyben nem ítélik el azt az embert, aki rálőtt a tolvajra úgy, hogy az a helyszínen meghalt az sokkal többet árt a jogállamunknak mint a DJPörzsére csápoló feketemellényes hülyegyerekek. Akiket szegényeket még a véradó szolgálat sem szeret, ráadásul az egyházak is időben észbekaptak. Nonembaj végre kapitalizálódnak, és saját biztosítójuk lesz. Röhej.
A hajdani Munkácsy Mihály utca 33-ba születvén, és mindmáig a környékén lakván, meghatározó számomra külső Terézváros. Szlalomozhattam a kutyaszart kikerülvén, naponta utazhattam a földalattin, megélhettem egy lakosságkicserélődést, és a Lehel piac olcsósága sem csak legenda volt nekem. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Steller Gábor blogján olvashatunk arról, hogy mi történik Burmában. Mit tesz a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma?
Na ez már sokkal örömtelibb hír: mint Paránál is olvasható végre megalakult az Izlandi Gárda. A sokéves elnyomás ellen lázadnak a vikingek paramilitáris hagyományörző, neonemzeti érzületű néptáncos-sírgondozó egyletükkel.
Az igazi jó magyar szemét parasztság bugyraiba juthatunk el ide kattintva. A miniszterelnök végre nagyon helyesen felhívja a figyelmet, hogy nonszensz az, ami a parlamenti képviselők díjazását jellemzi. És a reakciók…
Kedvencem: Szili Katalin szerint a javaslat rontja a képviselők amúgy sem csorbítatlan tekintélyét. (Ami pont a költségtérítés körüli kialakult botrány rontott leginkább…) És az MSZP meg komolyan gondolta két éve, hogy ebből a tyúkból köztársasági elnök lehet? Ő az aki rontja pártja, a parlament és az ország tekintélyét. Ha még van…
Éljen a Magyar SZOCIALISTA Párt!
Az utóbbi időben olvastam néhány érdekes cikket a Szélsőközép névre hallgató netes naplóban. Példák:
Ebben a cikkben lényegében esszenciáját adják annak a gondolkodásmódnak, amely ma keveseket jellemez, de terjedése igencsak kívánatos: a cigányokat nem kollektíven elítélni kell, hozzájuk állandó jellegel negetív jelzőket társítani, minden negatív történést hozzájuk kapcsolni (az úgynevezett liberális Radnóti gimnáziumban sem ritka a ,,bazmeg, a HÉV-ben egy cigány lehamuzta a cipőmet), hanem meg kell érteni, hogy sok cigány miért van a társadalmon kívül, miért magasabb körükben a bűnözés stb.
Sajnos a kommmentelők hozzáállása nem azonos a cikkíróéval…
Ebből a cikkből az a rész érdekes, ami arra hívja fel a figyelmet: mára hazánkban lehetetlenné vált Izrael állam vagy a cionizmus kritikája az antiszemitizmus vádjának fejünkre záporozáda nélkül. Ráadásul (ezt magamon is tapasztalom), mivel ballib oldalon (és a mérsékelt jobbon, ha ez létezik, ebben az útóbbi időben kételkedek) éppen ezért nincs érdemi Izrael- és cionizmuskritika, ha valaki negatív kijelentést tesz ezekről, mindenki a széljobbal azonosítja. Ez az azonosítás jellemzően jogos, a széljobbon van meg az a kritika, de mivel a beszélő politikai beállítottsága automatikusan diszkreditálja mondanivalóját, a kritika érdemi részére nem is figyelünk.